Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.03.10

Nárcizmus - az emberiség hattyúdala

A nárcizmus jelenleg az egyik legelterjedtebb mentális zavar, ami az Y és a Z generáció tagjai között a leggyakoribb.

 

A nárcisztikus személyiségek gyakran túlértékelik a saját befolyásukat, rálátásukat bizonyos dolgokra. Nem ritka, hogy hencegnek saját vélt vagy valós képességeikkel. Nem feledkeznek el arról sem, hogy mindig emlékeztessenek téged arra, hogy mennyire fontosak, erősek, attraktívak, népszerűek vagy sikeresek. De miért teszik ezt? Mert valójában rettegnek attól, hogy elismerés nélkül maradnak.
Ezek az önimádó és manipulatív emberek kerülik a felelősségvállalást, amely végső soron az emberi faj bukásához is vezetett.
Egyáltalán nem érzik magukat elkötelezettnek az ígéretek iránt, így többnyire nem is tartják be őket, legyen szó bármiről. Képesek jó arcnak, bájosnak és karizmatikusnak tűnni. De ez csak máz! Valójában kitűnő marketingesek, jó retorikai érzékük van és gond nélkül bemagyaráznak bármit annak, aki nincs eléggé észnél. A pszichológusok szerint ezt azért csinálják, mert épp azt szeretnék, hogy jól érezd magad - nem őszinte jó szándékból, hanem azért, mert akarnak tőled valamit.
 

n1.jpg



A nárcizmus kifejezést Sigmund Freud alkotta meg a görög mitológiai alakra, Narkisszoszra utalva, aki egy betegesen önhitt fiatal férfi volt. A jelenség vagy beteg, degeneráció lényege, hogy az illető saját személyiségét mások  fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli.
Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. A nárcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke.
Az egoista dominancia mellett ugyanakkor általában hiányzik az empátia képessége, de problémáikat kezelni tudják azáltalal, hogy igényüknek megfelelő foglalkozást választanak, mint például színészet, tanítás, vezetés, és általában a média.  

A beteges nárcizmus megalománia kialakulásához vezet.
A megnövekedett önbecsülés miatt nincsenek elvei; könnyen un meg dolgokat és vált irányt. 


                                                                '''
A PSZIHOLÓGIA két ága kutatja a nárcizmust: a klinikai- és a szociálpszichológia. Ezek a megközelítések különböznek a nárcizmus felfogásában: az előbbi rendellenességként, az utóbbi személyiségvonásként tartja számon. 
Állításuk szerint a nárcisztikus személyek a következő alaptulajdonságokkal rendelkeznek:

- Jobbnak hiszik magukat másoknál.
- Szemléletük a valósággal összeegyeztethetetlenhez közelít. (Az önjellemzés és a tárgyilagos mérések      
    összehasonlításánál a nárcisztikusok énképe erősen túlzónak bizonyult.)
- Önmagukat egyéninek és különlegesnek látják.
- Kísérletek támasztották alá a feltételezést, hogy a nárcisztikus emberek önzők.
- Szemléletmódjukra eredendően a sikerorientáltság jellemző.

                                                              '''

A nárcisztikus személyek csökkent érdeklődést mutatnak a meghitt, mély emberi kapcsolatok iránt.


FELJEGYZETT TANULMÁNYOK

1898-ban Havelock Ellis angol szexológus a narcisztikus kifejezést a túlzott maszturbációt folytató személy leírására alkalmazta, aki saját testére mint szexuális tárgyra tekintett.
1899-ben Paul Näche volt az, aki egy szexuális perverziókról szóló tanulmányban a nárcizmus fogalmát először használta.
1911-ben Otto Rank kiadta az első nárcizmussal foglalkozó pszichoanalitikus folyóiratot, melyben azt a hiúsággal és az önhittséggel kapcsolta össze.
Sigmund Freud egy folyóiratot adott ki 1914-ben, melyet teljes egészében a nárcizmusnak szentelt. Címe: On Narcissism: An Introduction.
1923-ban Martin Buber Ich und Du (I and You) címmel írt esszéjében kifejtette, hogy nárcizmusunk gyakran vezet ahhoz, hogy másokra tárgyként, nem pedig egyenlő félként tekintsünk.

2003-ban Hotchkiss létrehozott egy listát, melyet a nárcizmus hét főbűnének nevezett el:
- Szégyentelenség
 A szégyen az, ami a kóros nárcizmus mögött rejlik. Ezt az érzést nem képesek egészséges módon feldolgozni.

- Mágikus gondolkodás
 A nárcisztikusok tökéletesnek látják magukat, ehhez torzításra és illúzióra van szükség: ez a mágikus gondolkodás. Alkalmazzák a projekciót is, hogy a szégyent másokra vetítsék.

- Arrogancia
 Úgy tudják visszanyerni önbecsülésüket, ha másokat leértékelnek.

- Irigység
 Úgy biztosítják felsőbbrendűségi érzésüket másokkal szemben, hogy azok képességeit lekicsinylik.

- Jogosultság
 Úgy érzik, hogy különleges bánásmódra jogosultak, előzékenységet érdemelnek, aminek oka, hogy magukat rendkívülinek látják. Ha valaki ezt kétségbe vonja, az illető a nárcisztikus egyén szemében kellemetlen, alkalmatlan embernek tűnik fel. Az akaratukkal szembeszegülés dühkitöréshez vezethet.

- Kizsákmányolás
 Másokat többféleképp kizsákmányolnak, anélkül, hogy az érzéseiket, érdeklődésüket tiszteletben tartanák. A másik embert gyakran alárendelt pozícióban tartják, amiből a menekülés nehéz, vagy épp lehetetlen.

- Elvétett határok
 Nem észlelik határaikat, azt, hogy a többi ember különálló, és nem saját maguk kiterjesztései. A többi ember azért létezik a nárcisztikusok szerint, hogy az ő igényeiket kiszolgálja. Akik ezt megteszik, azokat saját maga részének tekinti, ezeknek az embereknek eleget kell tenniük elvárásainak. 
 

n2.jpg


                                                           ++++

A nárcisztikus vonásokkal bíró személy lelke nem ép lélek, s állapota bizonyos értelemben a psziché ROKKANTságaként fogható fel. A személyiség vonásai rugalmatlanok, rontják az alkalmazkodást, és az egyén emiatt feltűnően rosszul funkcionál vagy szenved. Ez az állapot tartós, megszabja a személy környezetéhez és önmagához való viszonyát. Gyakran már a kamaszkor alatt felismerhető, és végigkísérheti a felnőttkort. Zavart okozhat a társas létben, az életcélok megvalósításában, az emberi közérzetben. A személyiségzavar gyakran egy másik kóros állapot (alkohol- vagy egyéb függőség) kulisszái mögött húzódik meg,ill. rokon jegyeket mutat a depresszióval. A személyiségzavarban szenvedő többnyire elégedetlen a másokra gyakorolt hatásával és amiatt is, hogy gyakran nem képes hatékonyan kézben tartani az életét.

                                                            ///
Mit tehetünk az önimádó emberrel való kapcsolatunkban?
A szakember tanácsa, véleménye:

Sajnos (és szerencsére) nincs receptkönyv, ami eligazítana minket, hogyan viselkedjünk bizonyos emberekkel, embertípusokkal szemben. Mindenesetre: a nárcisztikus rosszul tűri a nyílt szembesítést, a kritikát, az átlagosnál jóval több elfogadásra és figyelemre van szüksége. Könnyen válik bizalmatlanná vagy hűvössé. Kellemetlen továbbá, ha megérezzük, hogy önvédelmi reflexei miatt lebecsül bennünket. 
Nehéz lehet elviselni a fennhéjázást és azt a nehezen körülítható érzést, hogy a másik “viszi az energiát”, hogy olykor semmi sem elég, nem lehetek elég jó, szép, okos. 
Hogy leegyszerűsítsem a dolgot, minden attól függ, mennyire szeretem, mi a viszonyom hozzá. Elképzelhető, hogy morgós és végtelenségig hiú hozzátartozóm, barátom hibáit jól tolerálom, míg egy arrogáns főnök az őrületbe kerget. Nyilván a párkapcsolat a viszonyulás legkényesebb terepe.
Minden ember érték, a nárcisztikus pedig egy olyan értékes ember, aki a saját értékességét eltorzítva érzékeli, és mohón vágyik rá, hogy a külvilág ennek pozitív szélsőségét lássa belé.
 
Nem dolgunk ennek a vágynak kielégítése, és ha ezt képviseljük, ez a nárcisztikussal való kapcsolatnak könnyen a végét is jelentheti, akár a terápiában is, mert kielégületlen marad és odébbáll. Ha viszont ellenkező irányba megyünk, mint amerre a valóság található, és mintegy kiegészítői, komplementerei leszünk – valamilyen önalávetési hajlamunk folytán – a nárcisztikus nagyzásos önképének, átmenetileg ugyan jó fejnek tűnhetünk, de az energiák egyoldalúan áramlanak, és a kapcsolat elsorvadhat. Vigyázzunk a saját valóságérzékelésünkre. Mindig érdemes mérlegelni, miben van igaza a nárcisztikusnak, és mi az, amit karakteréből fakadóan éreztet velünk, legyen az futó csodálat vagy kínos lebecsülés.
 
Terapeutáknak azt javasolják, ne vállalkozzanak egyidejűleg túl sok nehéz személyiségű ember kezelésére, mert ez fölerősítheti a személyiségük mazochisztikus oldalát, és kiégéssel, elbizonytalanodással fenyegeti őket. 
Ha ez a veszély fennáll a profik esetében, a magánéletre fokozottan igaz.
Ha a saját értékeinkben és érzelmeinkben biztosak vagyunk, nárcisztikus partnerünknek is viszonyulási pontot jelenthetünk, de éppen akkora feladat,hogy saját épségünket is megőrizzük.

                                                      :::::::::::::::::::
 

n7.pngn4.jpg


Mennyire érdekli mások véleménye a nárcisztikust?

Mindent megtesznek azért, hogy a környezetük kedvesnek, lehengerlőnek találja őket, de a legtöbbször csak mások véleménye érdekli őket - a párjuké már kevésbé. Viccelődnek az eladókkal, beszélgetnek a pincérrel, hízelegnek a főnöknek, és állandóan olyan történeteket mesélnek, melyekkel lenyűgözik vagy megnevettetik az embereket. Éheznek a figyelemre, de ők már nem adják ezt meg másoknak, főleg nem a szerelmüknek - esetleg csupán a legelején.

n5.jpg

Az ún. "szelfállapotban" az érintett nem empatikus: irigy, féltékeny, arrogáns, sőt kizsákmányoló vagy akár kegyetlen is lehet, és hajlamos szenvedést okozni másoknak.
A nárcisztikus személy ilyenkor nem tud törődni másokkal, környezetét csak manipulálja, édesgeti, hasznosítja, és kiaknázza az onnan érkező impulzusokat.
Úgy tűnhet, hogy vannak számára kiemelten fontos emberek, de az ő feladatuk sem más, mint az önbecsülés táplálása. Az idealizálás és a manipuláció, amellyel a nárcisztikus feléjük fordul, MEGTÉVESZTŐ, mivel oka pusztán annyi, hogy az érintett tőlük várja, nagyszerűségének állandó visszaigazolását.
 

n6.jpgn3.jpg


A kóros nárcizmus tüneti képe nagyon bonyolult, az érintettek nagyon sokfélék. Vannak, akik nyilvánvalóan nárcisztikusak, míg mások nagyon sérülékenynek tűnnek vagy csak rejtetten fantáziálnak a nagyságról.
Amikor a nárcisztikus személy DEKOMPENZÁLT ÁLLAPOTba kerül, a krízisállapot súlyos is lehet, az érintett rövid, de komoly depresszióba is eshet. Az élet nehézségei miatt főleg idősebb életkorban állhat elő krónikus depresszió vagy valamilyen szorongásos zavar, amely akár öngyilkossági kísérletekhez is vezethet. Jelentkezhetnek pszichoszomatikus betegségek vagy függőségek is.
Mivel a nárcisztikus fő célja, hogy kiemelt helyzetben legyen, néha hajlandó meggyőződéséhez a végsőkig ragaszkodni, máskor viszont egyik pillanatról a másikra megváltoztatni azt. Ha az elismerést, a nagyobb tetszést a ragaszkodás váltja ki, akkor valószínűbb, hogy azt gyakorolja, ha pedig az eszmék megváltoztatása arat nagyobb sikert a számára idealizált személyek körében, akkor ahhoz folyamodik.

Nárcisztikus személyiségzavart felnőttkortól lehet diagnosztizálni. A DIAGNÓZISalkotás nagyon bonyolult, mert a nárcisztikus vonások sokszor még a terápiában is csak hónapok után kerülnek felszínre. Ennek oka, hogy a nárcisztikus személyek szociálisan nagyon stabilak tudnak lenni, különösen, ha kulturáltak, okosak és kifinomultak. Tudják, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatnak és nem mutathatnak meg. 
A nárcisztikus személyeket sokszor nehéz kezelni, hiszen sokan el sem jutnak addig, hogy magát a problémát felismerjék, és segítséget kérjenek. A segítségkérés ellentétes a nárcisztikus önképpel, amelyben az ilyesmi gyengeségnek minősül. Az érintettek inkább azért kezdenek terápiába, mert krízishelyzetbe kerülnek, amikor grandiozitásuk, kiemelt önbecsülésük forrása elapad. Elvesztik például az állásukat, veszteség éri őket, szakítanak velük.

A kóros nárcizmus miatt kialakuló gondok (depresszió, szorongás, függőségek és pszichoszomatikus betegségek) valamilyen szinten kezelhetőek, de az alapproblémát nem szüntetik meg. Maga a nárcisztikusság csak hosszabb pszichoterápiás folyamat eredményeként változhat, javulhat. Vannak speciális pszichoterápiás módszerek, amelyekkel a nárcizmust kezelhetik, mert kifejezetten ebből a célból fejlesztették ki.
 

 
A kóros nárcizmus hosszú távon érzelmi veszteségekhez, szakmai és morális ellehetetlenüléshez vezethet, vagy olyan kapcsolati rendszerhez, amely stabil képet mutat ugyan, de érzelmileg üres. Mivel az érintettek kapcsolatrendszerüket arra használják, hogy önbecsülésüket táplálják általa, majd az embereket általában elértéktelenítik, rengeteg konfliktushelyzet adódik az életükben. Egyik legnagyobb gondjuk a kapcsolati világ leamortizálása.
Mindezek után elmondhatjuk, hogy a nárcizmus egy MEGTÉVESZTÉSEN ALAPULÓ, felvett viselkedési forma, amely megkeseríti mind a manipuláló, mind környezete életét. Csak nagyon bölcsen és óvatosan kezelhető, s az "autodidakta" módon, tapasztalati úton kitanult segítőknek kitöltheti az egész életét.
Ezek a segítők köztünk élnek, kisebb-nagyobb sikereket elérve, többször pótvizsgázva, mert emberek vagyunk: érzésekkel, akarattal, sokszor az egész világ önzésének kiszolgáltatva egy szűk, mégis egy egész életre szóló, párkapcsolatban, ahol a köszönet szóba sem jöhet.
Ezeknek a mindennapi hősöknek az elismerést majd a nagybetűs ÉLET adja a maga idejében.
 
 



(Források: wikipédia, femina, friss, házipatika, Szabó Emese, Dr. Bánki György szerző és lektor)
 
 

   

 

A mappában található képek előnézete Berlusconi 1000 arca