Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.06.24

Előre az Új Világrend felé - avagy: mégis kinek az érdeke ?

A New World Order kezdeti (?) lépései

A Külügyi Kapcsolatok Tanácsa /CFR és az ENSZ



Itt az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk e titkos hatalom egész világra terjedő hálózatának tulajdonképpeni összeesküvési gépezetét, különösképpen, ami az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját illeti.

Amint azt már felfedeztük, a Rhodes Cecil által létesített titkos társaság - amelynek létrehozásában Rothschild, Morgan, Rockefeller és társaik is segédkeztek -, rendkívüli titkos, kis létszámú Kerekasztal-csoport irányítása alatt állt. E titkos csoport összeesküvési terveinek a kivitelezésére megtévesztő falakat állított fel.

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A  Nelson Rockefellerről kélszült, "Finger" névvel elhíresült fotó, amely bejárta az egész világot

Az Egyesült Államokban felállított színfal, illetve fedőszerv, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa /The Council on Foreign Relations/ nevet kapta. Dr. Quigley így ír erről:

„Az 1914-es világháború végén világosság vált, hogy ennek a hálózatnak (Kerekasztal-csoportnak) a szerkezetét jobban ki kell bővíteni. A feladattal Curtis Lionelt bízták meg, aki mind Angliában, mind a brit birodalom minden egyes önkormányzati államában a már meglévő helyi Kerekasztal-csoport mellé  fedőszervet is állított. Ezt a kendőzést szolgáló egyesületet a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének keresztelték el, amelynek magját minden térségben a benne meghúzódó Kerekasztal-csoport képezte. New Yorkban a Külügyi Kapcsolatok tanácsa név alatt futott és a J. P. Morgan & Co. banktársait falazta, egy kisebb amerikai Kerekasztal-csoporttal együtt.

 Az amerikai szervezők közt túlsúlyban voltak Morgan "szakemberei",  beleértve Lamontot és Beert, akik részt vettek a párizsi béketárgyalásokon, ahol szoros barátságba keveredtek a hozzájuk hasonló angol "szakemberekkel", amiket Milner csoportja toborozott össze. A valóságban mind a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének, mind a Külügyi Kapcsolatok tanácsának az eredeti elképzelését Párizsban fogalmazták meg.”


A Külügyi Kapcsolatok Tanácsa – Council on Foreign Relations /CFR/ – csak fedőszerv és nem maga a titkos mag.

„Az előkelő Park Avenue nyugati oldalán és a 68th Street sarkán, New Yorkban, két takaros épület helyezkedik el egymással szemben. Az egyik az ENSZ mellé kirendelt szovjet követség, azzal pontosan szemben a délnyugati oldalon van a CFR, a külpolitika terén talán egyike a legbefolyásosabb félig-meddig nyilvános szervezeteknek. A CFR-székház épülete Rockefellerék ajándéka. A taglistán olyan személyek nevei szerepelnek, akik kiemelkedő munkájukkal kitüntették magukat a diplomáciában, a kormányzásban, a kereskedelemben, pénzügyekben, tudományokban, munkásmozgalmakban, az újságírás, a jog és a közoktatás terén. Ami ezt a széles skálájú és különböző alkotóelemekből összetett tagságot egybehozta, az nem más, mint az amerikai külpolitika irányítását illető szenvedélyes érdeklődésük. A Tanács tajgainak majdnem a felét hívták meg állami hivatalokba, vagy különböző alkalmakkor tanácsadói szerepre.

A CFR névsorában 1400 rendes tag szerepel. Mind előkelő személyiségek, akiket a használhatóságuk alapján válogattak ki az ország fő foglalkozási ágaiból. Ezeket átrostálásuk után, kiképezik kulcspozíciók betöltésére a Szövetségi kormányzatban.”

( Christian Science Monitor -  dr. Quigley )

 „A CFR alakszerű létrehozásának főtervezője a hálózathoz tartozó  Edward Mandel House „ezredes”  volt, aki a Fehér Házban Wilson elnök tanácsadójaként szerepelt és Jerome Green társaságában, teljes összhangban, kéz a kézben dolgozott.  
House beismeri, hogy ő írta a Dru Philip: The Administrator c. könyvet, amely egy nemzetközi, hatalmi csoportosulás megalakítása és a szocializmusnak olyan formában való  létrehozatala, amint azt Marx Károly megálmodta.”

 (Joseph Kraft CFR-tag, Harper’s Magazine)

Kraft állítja, hogy a CFR támogatói közül gondosan kiválogatott törzskarba, amelyet House segítségére kiküldtek a Fehér Házba, Walter Lippmann, John Foster Dulles, Allen Dulles és Christian Herter tartozott. Ezek House „ezredessel” együtt valamennyien jelen voltak a Párizsi Béketárgyalásokon, és amikor 1919. május 19-én az angol és amerikai Kerekasztal-csoportok találkoztak Párizsban a Majestic-szállóban, hogy megszervezzék a világ különböző részeire a fedőszerveket, amelyek közül az Egyesült Államokbeli CFR egyike a legfontosabbaknak, akkor House töltötte be a házigazda szerepét.


„Az európai háború kitörésekor világossá vált, hogy a háború után az Egyesült Államok új és kivételes feladatok előtt fog állni. Ennek megfelelően, 1939 vége előtt - két évvel az USA hadbalépése előtt! - a CFR javaslatára megalakult a Háború Utáni feladatok Bizottsága, amely a külügyminisztérium magas rangú tisztviselőiből tevődött össze (egy kivételével, mind CFR-tagok voltak).  Munkájukban egy kutatócsoport segédkezett, amelyet 1941. februárjában a Speciális Kutatási Osztályba szerveztek be. Ez azt jelentette, hogy lekerült a CFR fizetési jegyzékéről és rákerült a külügyminisztérium fizetési jegyzékére.”

( Edward R. Stettinius-nak, az USA külügyminiszterének hivatalos jelentése)

Ez a csoport hozta létre az ENSZ  alapszerkezetét és megszabta annak politikáját, minek következtében a háború utáni első években több, mint  100 millió ember esett a kommunista tömb áldozatául.

Az amerikai delegáció az 1945. évi San Franciscó-i ENSZ -konferencián  74 CFR taggal szerepelt. Köztük volt Alger Hiss kommunista kém, Harry Dexter White szovjet ügynök, Owen Lattimore, akit az egyik kongresszusi bizottság „a szovjet nemzetközi összeesküvés tudatos eszközeként” jellemzett,
J.John McCloy, a Rockefeller-féle Chase-Manhattan Bank egykori főnöke, Harold Stassen, Nelson Rockefeller, John Dulles Foster, Philip Jessup és Dean Acheson. Ők és a CFR további 38 tagja, elfoglaltak szinte miden jelentős kulcspozíciót az Egyesült Nemzeteket létrehozó san franciscói konferenciának amerikai küldöttségében.





Kép  Az Egyesült Nemzetek
épülete New Yorkban.
Mivel a városnak "nem

volt pénze’"az ENSZ-

épület
telkének megvételéhez,
a milliárdos John D. Rockefeller
8,5 millió dollárért

megvette
és 1945. decemberében
ajándékként átadta.


 

 

A nemzetköziség egyik legelkötelezettebb politikusa Dwight D. Eisenhower  elégedetten figyelte, amint a hadműveletek a második világháború idején „összehozták” a népeket az egyetlen határozathozó világszervezethez, az ENSZ-hez...

„Az ENSZ – írta  John Foster  Dulles, Eisenhower elnök külügyminisztere  –,  a világrend fejlődésében nem az utolsó, hanem csupán a kezdetleges állomás. Tehát az ENSZ legfontosabb feladata az olyan körülmények és állapotok megteremtése, amelyek majd lehetővé teszik a sokkal fejlettebb világszervezetet.”

Ezeket a bizonyos körülményeket az ENSZ ügynöksége, az UNESCO intézi, amely tulajdonképpen a világkormány propagandájának népszerűsítésére hivatott szervezet. Az amerikai Saturday Review című lap 1953. március 23-i számában megjegyzi:

„... az UNESCO feladata a világ-állampolgárság megvalósítása”


Boutros Ghali, aki 1992-1996-ig volt az ENSZ főtitkára, először beszélt "világbíróságról"...

Az amerikai külügyminisztérium 2349. számú kiadványában megjelent Stettinius R. Edward  külügyminiszter hivatalos jelentése:

„Az európai háború kitörésekor világossá vált, hogy a háború után az Egyesült Államok új és fontos feladatok előtt áll. Ennek megfelelően 1939 vége előtt (tehát két évvel az USA hadbalépése előtt!) a CFR javaslatára megalakult a Háború Utáni Feladatok Bizottsága, amely a külügyminisztérium magas rangú tisztviselőiből tevődött össze.

Munkájukban kutatócsoport segédkezett, amelyet 1941. februárjában az Office of Special Investigations / OSI (Rendkívüli Nyomozóhivatal) osztályába szerveztek be.”

Ez a csoport hozta létre az ENSZ alapszerkezetét és szabta meg annak politikáját, amelynek következtében a háború utáni években népek milliói estek a kommunista tömb áldozatául. Az ENSZ alkotmányát az amerikai külügyminisztérium és a Szovjetunió politikai hadvezéreinek szövetsége közösen fogalmazta meg, mégpedig kifejezetten abból a célból, hogy adott esetben az ENSZ a tagállamok függetlensége fölé kerekedhessen és alávethesse azokat egy Világbíróságnak, és az ENSZ  haderejének.

A második világháború győztes szövetségesei eltökélt határozottsággal tervezték meg az első világháború hírhedt termékének, a Népszövetségnek helyébe alapítandó Egyesült Nemzetek Szövetségét. Úgy vélték, hogy az új intézmény majd megoldja a háború utáni nemzetközi nehézségeket. Csakhogy a Népszövetséget ugyanaz a titkos társaság hozta létre, amely azóta is, nemcsak a „politikailag helyes” világnézetű amerikai elnökök kiválasztására hívatott, hanem az ENSZ megalapítására is, és mindezenáltal a végső cél: a világkormány megvalósítására.

Kevesen tudják, hogy az ENSZ legelső főtitkára és az Alapokmány megtervezője Alger Hiss amerikai állampolgár volt. 1948-ban leleplezték mint szovjet kémet.

 

 

Kép



 

 

 

 

 

 

 

 

A New World Order építőinek munkája kártyavárként fog összedőlni, amikor a Biblia Istene a 7 éves "nagy Nyomorúság" korszaka után hasonlóképpen avatkozik be a történelembe, mint anno Babilonban tette. Nincs új a Nap alatt...

 

 

SZABADKŐMŰVESSÉG

Az első világháború és a gyászos békeszerződések utáni Európa új viszonyokat teremtett a szabadkőművesség számára is.
Európa középső és keleti felén új, önálló  államok alakultak, a térség politikai viszonyai megváltoztak.

A szabadkőművességen belül fogalmazódott meg a Páneurópa gondolata, onnan indult ki a Páneurópa Mozgalom, amelynek gazdasági programját elsőként Louis Loucheur francia ipari tőkés, valamint a Clemenceau és Briand gazdasági szakértője fogalmazta meg.
Manapság Európa egyik meghatározó szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevű város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye is.
*


( -Cléon W. Skousen: a Leleplezett Kapitalista
-John Foster Dulles: War or Peace )