Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.04.07

Az igazi Páska

A PÁSKA vagy     PÉSZACH    ÜNNEPE 

 

                                 (Részlet Marvin J. Rosenthal Az Úr ünnepei c. könyvéből)

 

 

Az Úr ünnepei közül az első a Páska (3Móz 23,5).

 

Ez az ünnep képezi a többi hat alapját, hiszen azok erre épülnek.

A Páska ünnepére tavasszal kerül sor a héber niszán (március-április) hó 14. napján. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a felsőoktatási intézmények akadémiai évben, a vállalkozók pedig költségvetési évben gondolkodnak, a Páska hónapja Izraelben a vallási év kezdetét jelenti.

 

Annak ellenére, hogy a zsidó nép a Páska ünnepét többé-kevésbé rendszeresen évente megüli Mózes óta, szorosabb értelemben csak egyetlen Páskáról beszélhetünk. Erre 3500 évvel ezelőtt Egyiptomban került sor.

Ott és akkor történt, hogy a zsidó családok bárányt áldoztak fel, amelynek vérét az ajtófélfákra és a szemöldökfákra kenték.

 

 

p1.png

 

 

Mindazokat az otthonokat, ahol ezt hittel és az Isten parancsolatának való engedelmességgel megtették, elkerülte* a csapás, és az elsőszülött életben maradt.

 

 

A Páska további megünneplései csupán megemlékezésül szolgáltak az évszázadok során erre az első és egyetlen páskára.

Pontosan ugyanezt az elvet követve mindössze egyetlen alkalommal történt, hogy a Messiás testét átszúrták és a vére kifolyt a golgotai kereszten a világ bűneiért. Ennek a jelentőségteljes alkalomnak az emlékünnepe az úrvacsora.

 

 

A Páska előzményeként szolgáló történet a Szentírás egyik legdrámaibb eseménysora.

 

Izrael fiai hosszú ideje rabszolgasorban éltek Egyiptomban.

A fáraó igen kegyetlen uralkodó volt. A héberek sorsa reménytelennek tűnt.

A történelemnek abban a sötét órájában azonban Isten az égő csipkebokor közepéből megszólította Mózest.

Mindez a sivatagban történt – a bokor száraz volt, nem sok nedvesség lehetett benne. A természetes gondolkodásmód azt sugallja, hogy a tüskés bozót pillanatok alatt elhamvad. Mégsem így történt.

A bokor ugyan lángolt, de a tűz nem emésztette meg (2Móz 3,2). Mózesnek alapos oka volt arra, hogy elhatározza: közelebbről is megszemléli ezt a szokatlan látványt. Az égő bokor közepéből aztán Isten megszólította szolgáját.

 

Az égő csipkebokor Izraelt jelképezi.

 

Az évszázadok folyamán rendszeresen meg kellett tapasztalnia a sátáni düh tüzes lángjait, amelyek gyakran erőszakos antiszemitizmus formájában nyilvánultak meg - égett, égett, de meg nem emésztetett...

 

És ahogy Isten akkor Mózest megszólította az égő bokor közepéből, az egész világhoz is felhívást intézett Izrael tüzes megpróbáltatásai kellős közepéből.

Hiszen egyedül ez a nép volt a letéteményese annak az igéretnek, amelyet Isten az egész emberiségnek adott. Istennek azok a szent emberei, akik a Szent Szellemtől indíttatva szóltak, mind zsidó férfiak voltak.

Isten elmondta Mózesnek, hogy meglátta népe szenvedéseit odalent Egyiptomban, meghallgatta segélykiáltásukat és ismeri bánatukat. Azért szállt alá, hogy kiszabadítsa őket az egyiptomi fogságból és bevigye őket az Ígéret földjére (2Móz 3,7-8).

 

Abban az időben a zsidó nép csupán tanulatlan rabszolgák gyülevész, tarka-barka csoportja volt. Korai lett volna még népről, nemzetről beszélni: erre csak később, a Sínai-hegynél került sor. A körmük alatt és a hajukra száradva magukon hordozták az egyiptomi vályogvető gödrök sarát. Önmagukban semmi kívánatos nem volt a torzonborz rabszolgák eme csoportjában, akik az évek során teljesen elfeledkeztek Istenükről.

Isten ily módon semmivel nem tartozott nekik, és senki emberfiának nem volt adósa. Itt azonban az élő, igaz Istennel állunk szemben: 

Ő Ábrahám, Izsák és Jákób Istene!

Ő ezeknek az embereknek ünnepélyes ígéretet tett arra nézve, hogy magvuk olyan lesz, mint a tenger partján a föveny és mint a csillagok az égen: megszámlálhatatlan.

 

Ő mindig hűséges a szövetségéhez.

 

Amit a szájával kimond, erős jobb keze mindig véghez viszi.

Ezért aztán a héberek – lehettek bármely kevéssé vonzóak és híjával mindennek, ami kívánatos –, mégiscsak változatlanul „az Ő népe" voltak. Ő ismerte szenvedéseiket, és úgy döntött, hogy eljött az ideje a több, mint négyszáz éves egyiptomi tartózkodás után "hazamenni".

 

(Cecil B. deMille a Tízparancsolat című klasszikus filmeposzában kora legmodernebb filmgyártási technológiáját és különleges effektjeit felvonultatva sem tudta túlhangsúlyozni az Exodus jelentőségét. Ugyanígy a Tízparancsolat mai újraforgatása és korunk legfejlettebb technológiája sem képes túlhangsúlyozni az Egyiptomból való kivonulás csodáit.)

 

Az örök Isten egyszeriben munkához látott.

 

Megkeményítette a fáraó szívét, hogy ne engedje szabadon Izrael fiait.

Ezt követően egyik csapás a másik után sújtotta halálos pontossággal Egyiptom bálványimádó földjét. Minden egyes csapás egy egyiptomi istenséget vett célba, míg végül az utolsó csapás során minden olyan egyiptomi otthonban elpusztultak az elsőszülöttek, ahol nem öltek meg egy bárányt és annak vérével nem kenték meg az ajtófélfákat. A tizedik csapás még magának a fáraónak a palotáját sem kímélte. 

 

A fáraó ekkor kétségbeesésében hozzájárult, hogy Izrael fiai elmenjenek.

Mózesnek, az Úr szolgájának a vezetésével a becslések szerint több, mint egymillió rabszolga vonult el az egyiptomi szfinx előtt. Micsoda látvány lehetett az!

Egymillió felszabadított rabszolga kimasírozott a sivatagba!

 

Száraz lábbal keltek át a Vörös-tengeren, majd negyven éven át vándoroltak a sivatagban, míg végül Józsué vezetésével beléptek a megígért földre.

Sokféleképpen megfogalmazhatnánk, mi is történt valójában Egyiptomban 3500 évvel ezelőtt, de egy sem volna találóbb és átfogóbb, mint a megváltás.

Az ezt kísérő események mind valóságosak voltak, a csodák mind eredetiek - és mindezt a héberek Istene vitte véghez, Aki nagyobbnak bizonyult Egyiptom minden istenénél.

Megváltotta a rabszolgák tarka-barka sokaságát, hogy imádhassák és szolgálhassák az élő, igaz Istent.

 

A megváltásnak azonban mindig ára van.

 

Ebben az esetben is vért kellett ontani.

p4-bunert.jpg

 

 

Az Egyiptomban feláldozott bárányok (háztartásonként egy) mind az Istennek arra az egyetlen, igazi Bárányára mutattak előre, aki majd elveszi a világ bűneit (Jn 1,29).

 

A mi húsvéti- / páskabárányunk, a Messiás, feláldoztatott értünk.

 

Ő halt meg az emberek bűneiért.

 

p2.jpg

 

 

 

 

A KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE

 

 

Isten egy további ünnepet is kijelölt, amely a Páska másnapján, a héber Niszán hónap 15. napján vette kezdetét. A kovásztalan kenyerek ünnepe hét napon át tartott.

Az első estéjén és a hetediken találkozóra összegyülekezésre került sor Isten és ember között.

Ez a két első ünnep, a Páska és a Kovásztalan kenyerek annyira szorosan kötődnek egymáshoz, hogy az idők során össze is olvadtak, és ma már a zsidók egyetlen ünnepként tartják meg.

 

 

p3.jpg

 

 

Máig is élénken emlékszem rá, amikor gyermekkoromban az ortodox zsidó nagymamám

a Kovásztalan kenyerek ünnepére készülődve gondosan bejárta az egész házat, és

mindenütt kenyérmorzsákat (=kovászt) szórt el. A szó szoros értelmében a ház minden

egyes helyiségében, a legnehezebben hozzáférhető helyekre is. Aztán seprűvel és

lapáttal "felfegyverkezve" ismét végigmasírozott a házon és a kovászt - amelyet

nem sokkal korábban ő maga szórt szét az egész házban -, beterelte a konyhába.

Ott aztán felsöpörte a morzsákat a szemétlapátra, kivitte a házból és elégette.

Ezt az ősi szokást a vallásukat tartó zsidó otthonokban a mai napig is világszerte

őrzik. Ahogy a Hegedűs a háztetőn című filmben mondják: ez is egy „hagyomány".

A Bibliában a kovász a gonoszságot és a bűnt jelképezi. A kovász okozza az erjedést.

Az Úr ezt mondta tanítványainak: „őrizkedjetek a farizeusok... kovászától [

tévtanításaitól]" (Mt 16,6.11; Mk 8,15).
Pál apostol is figyelmeztette a korintusi gyülekezetet, amikor azért feddte őket,

hogy megtűrik a bűnt maguk között: „egy kicsiny kovász az egész tésztát

megposhasztja [megerjeszti]" (1Kor 5,6).

Ha a bűnt nem kezeljük megfelelőképpen, előbb-utóbb mindent áthat és megfertőz.


 

p5.jpg

A Messiást a Páska ünnepén feszítették keresztre.

Római kivégzői számára a zsidó szent nap nem jelenthetett akadályt galád tettük

kivitelezésében (Mt 26,5).
Jézust halála után levették a keresztről, és zsidó szokás szerint a lehető leggyorsabban

eltemették. Holttestét az arimathiai Józseftől kölcsönzött sírba tették. A többi

holttesttel ellentétben azonban az Ő teste nem indult rothadásnak a sírban.

A bomlási folyamat egyszerűen nem indult be a húsában.
Az Ő teste kivételt képezett az alól az isteni kijelentés alól, amelynek értelmében

az ember a föld porából származik és a föld porába is kell visszatérnie (1Móz 3,19).

Voltaképpen ez a fordulat nem érhet felkészületlenül bennünket.

Hát nem maga a Messiás engedte meg, hogy belehallgassunk az Atyjával

folytatott párbeszédébe?

Nem hagyod az én lelkemet a sírban [Seolban], és

nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson [felbomoljonban]"

(Cseleked. 2,27.  / Zsoltárok 16,10).

Amennyiben a Páska az Úr golgotai haláláról beszél – márpedig arról beszél

hangosan és világosan -, a Kovásztalan kenyerek ünnepe azt hirdeti,

hogy a teste nem szenvedte el a halál pusztítását, miközben a sírban tartózkodott.

 

 



*A héber peszah ige annyit jelent: ,elkerül'.

 

A Peszach és a Húsvét lényege ez: a Halál és a Pusztító elkerül téged,

ha látja rajtad a megváltói tiszta, szent áldozati vért.

A Messiásunk egyetlen örök vérét, amely kegyelemért kiált az Atya előtt.

Ma is.
Érted is!

pp.jpg

 

 

 
 

Isten létezésének bizonyítéka ma

a zsidóság és Izrael.

 

Mindazokon a próbákon, amelyeken Izrael

keresztülment, azok is keresztül fognak menni,

akik ezt nem ismerik el és magukat Isten döntése,

akarata, szuverenitása fölé próbálják helyezni.

Ez  soha  nem sikerülhet.

 

Először az Egyház, aztán a világ is meg lesz próbálva.

 

A jelenlegi koronavírus járvány az elmélkedés ideje.

 

A Messiás Jézus mindenek felett álló hatalma

és ereje

parancsol ma

a kíméletlenül előre törő neorómai birodalmi, 

sátáni erőknek

és kényszeríti térdre

I D E I G L E N E S E N

annak kegyetlen, pusztító rombolását.

 

A világ, világunk kapott egy lélegzetvételnyi időt a 

végkifejlet előtt, hogy aztán a személyes döntések 

után mindenki önként besorolhasson az útelágazás

nyújtotta, szabadon választható két lehetőség egyikébe.

 

Hamarosan láthatóvá válik, kit ragadott el Isten Szelleme,

s ki süllyed el a hét év földi nyomor poklába,

ahonnan már nem a Messiás vérének kegyelme,

hanem saját vértanúsága árán tud csak megmenekülni

- ha meg tud...

 

 


 

 

 

Csak a Megváltó Vére ment meg

a halál angyalának pusztítása elől:

https://interstop.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/csak-a-megvalto-vere-ment-meg-a-halal-angyalanak-pusztitasa-elol.html?fbclid=IwAR28WL3WVmAZCFqwQNtz7qsUT1HMX9byhLVxRWbcLWozQ99AI8YqBcuNPmI

 

 

 

 


 

 
 
 
 
 
 

 

 
 

A mappában található képek előnézete Izrael