Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.10.04

A Jom Kippur

 

A Jom Kippur

Az Úr ószövetségi ünnepei alapján is világos, hogy Izrael nemzetként való újjászületése, a Messiással való végérvényes találkozása nem a tavaszi ünnepeken valósul meg, hanem jóval később, ősszel, a Jom Kippur napján. Nem véletlenül számít ez Izrael népe számára az év legfontosabb, legjelentősebb ünnepének (jom kippur = engesztelés napja). Az Ószövetség korában a főpap csak ezen az egyetlen egy napon léphetett be a Templomban a Szentek Szentjébe, az Úr sechinájának, dicsőségének jelenlétébe. 

yomkippur.jpg

 

A keresztényeknek is egyre inkább figyelniük kell Jom Kippur profetikus tartalmára, mert ez az ünnep a Messiás visszajövetelére, megváltó művének folytatására is utal. A jelenlegi világkorszak végén a Messiás – a keresztény hit szerint Jézus Krisztus – eljön, és megszabadítja Izraelt az őt ismételten megsemmisíteni akaró nemzetek koalíciójától, "és így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a szabadító, és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat: és ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket" (Rómaiakhoz írt levél 11:26–27). Pál apostol az egész Izrael megszabadulásáról, újjászületéséről beszél, vagyis arról a maradékról, akik élnek majd az antimessiás korában, akinek vezetésével a "gyilkos szőlőművesek" nemzetközi hadereje taszítja Izraelt annyira nagy nyomorúságba, amiről Jézus azt állította: ilyen "nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz soha" (Máté evangéliuma 24:21). 

A zsidóság történelmi sorsában három nagy nyomorúságnak a korszakát láthatjuk. Az első nyomorúság helyszíne Egyiptom volt. A korszak végén a birodalomban megerősödött az antiszemitizmus, sőt ez a fáraó rögeszméjévé vált, annak ellenére, hogy korábban egy zsidó alapozta meg az akkori Egyiptom gazdasági, világpolitikai hatalmát, jelentőségét. Az új fáraók, akik a zsidókat látták a birodalom legnagyobb kérdésének, bajának, hamar elfelejtették József történelmi érdemeit. Az egyiptomi nyomorúság vége felé elviselhetetlenné vált a zsidók számára az elnyomás, sőt a fáraó népirtást rendelt el, minden újszülött fiúgyermeket kivégeztetett. Az első nyomorúságnak Isten beavatkozása vetett véget. 

A második nyomorúság az asszír-babiloni fogság idejére tehető. Ebben az időben a zsidóknak szintén szembe kellett nézniük olyan ellenségekkel, például Hámánnal, akik az egész népet fizikailag is szerették volna megsemmisíteni. De Isten Eszter királyné és Márdokeus által ezt meghiúsította. Dániel könyvéből is úgy tűnik, hogy időszakonként a birodalomban fellángolt az antiszemitizmus, a zsidók társadalmi sikerei irigységgel töltötték be a birodalom tisztségviselőit. Végül is Júda és Benjámin törzse tért vissza az ígéret földjére. Ennek a korszaknak a végén is szellemi megújuláson, megtérésen mentek keresztül a visszatérők: elhagyták az idegen isteneket, bálványokat, és Isten akaratának megfelelően megújították a házasságukat. 

A nyomorúság harmadik korszaka lett a leghosszabb időtartamú. Krisztus születése után 70-től, illetve 135-től számítható ennek a korszaknak a kezdete, melyet Róma neve fémjelez. A római nyomorúságban a zsidóságnak már addig is nagyon nehéz és kemény sorsa volt, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. sikereinek ellenére. 

Különösen tragikus vonása ennek a korszaknak az, hogy a kereszténységnek nevezett civilizáció játszotta a leginkább negatív szerepet a zsidóság történelmi nyomorúságának létrejöttében és fenntartásában. Ennek az érának azonban a bibliai próféciák szerint nincs még vége, annak ellenére sem, hogy örvendetes fejleményként kell látnunk a modern Izrael megszületését és fennállását. Izrael állam léte egyértelműen e korszak végének gyors közeledését jelzi, amelyhez a prófécia szerint nem a békességen, a zsidók jogainak a világ részéről történő elismerésén keresztül vezet az egyenes út, hanem a "római nyomorúság" a nagy tribulációba, apokalipszisbe torkollik, amely utat megállapodások, konfliktusok, árulások, reménykedések, szorongások, félelmek, hitek és megcsalattatások fognak kísérni. A próféták előrejelzése szerint Izrael szellemi ébredésének, újjászületésének elindulása a római korszak végén olyan nagy kihívást jelent a nemzetek számára, hogy a zsidók fizikai megsemmisítésének a szándékát újra a világ kormányzati programjává teszik.

 

A Jom Kippur ünnepének beteljesedése erre az időre tehető, amikor az engesztelő áldozat láthatóvá lesz Izrael, majd az egész világ előtt. Ide vonatkozó íráshelyek szerint, míg Izrael egy emberként bűnbánattal, valamint örömmel és áldással fogadja a Sionba (Cionba) érkező Messiást, addig a nemzetek vezetői ellenségesen; sőt kísérletet tesznek a Messiás és kísérete megsemmisítésére is. A prófétai beszéd szerint ez a próbálkozás kudarcra ítéltetett, s az Úr véget vet Júda és Jeruzsálem nyomorúságának, ahogy Jóel jövendöli: "Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, s levezetem őket Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velük az én népemért és örökségemért, az Izraelért, amelyet szétszórtak a pogányok közé és megosztoztak az én földemen." (Jóel 3:2)

 

yomkippur-gottlieb4.jpg

Tehát az Izrael és a Messiás kapcsolatában bekövetkezett több mint kétezer éves eltávolodás nem elszakadást jelent, hanem a világ számára nyílt lehetőség ez által, hogy Isten örökségét munkálja, védelmezze, hasznot húzzon belőle – de nem a tulajdonjogát kapta meg. Pontosan ennek elorozása miatt jön vissza többek között a Messiás, hogy jogait, örökségét helyre állítsa, birtokba vegye, amivel a világ hatalmasságai szembe helyezkednek. És ennek keretében kerül sor Izrael megváltására, a dicsőség jelenlétébe állítására.

jesus-holy-spirit-2312.jpg



Erre utal a Jom Kippur, valamint az ítéletre, amelynek az alapja a Jézus vértestvéreihez való viszony lesz a Máté evangéliumának 25. fejezete szerint. A nemzetek jövője, valamint jelenlétük és szerepük a messiási korszakban döntően attól függ a Szentírás szerint: képesek-e elismerni Jézus Krisztus Izraelre és földjére vonatkozó jogait vagy nem. Ez az igazságosság és az igazságtalanság választóvonala minden nemzet, vallás, egyén számára. Ez lesz a hazugság és a sötétség titkának a felfedése és megítélése, amely a jó és a rossz kategóriáiba sorolja be az embereket. 

Ebből következik, hogy az antiszemitizmus és az anticionizmus rossz irányjelzők és útmutatók, amelyek Isten ellenségeinek táborába vezetnek, ahol a fáraói, hámáni, pilátusi, hitleri szerep jut az embernek, és a biztos vereség. Ma még érvényes Pál keresztényeknek adott tanácsa a zsidókhoz, Izraelhez való viszonyuk formálásával kapcsolatban: "Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek tiérettetek, de a választásra nézve szeretettek az atyákért, mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az Ő elhívása." (Rómaiakhoz írt levél 11:28-29). Az a lehetőség, hogy egy pogányból keresztény lehet, egy bűnösből pedig igaz ember, vagyis az, hogy még zajlik a népek evangelizálása az igehirdetés által, abból a tényből fakad, hogy a zsidóság többsége elutasítja az evangéliumot. 

yom-kippur.jpg

                                                     Az  "elveszett"  frigyláda

 

Isten soha sem bánta meg, hogy Izraelre bízta Igéjét, és központi szerepet adott neki az üdvtörténetben és az eszkatológiai időszakban egyaránt. Beteljesíti a neki adott ígéreteket, mert ezt a nép atyáinak, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak feltétel nélkül megígérte. Ezért a zsidókat elfogadni, tisztelni, valamint Izraelt támogatni, szeretni, keresztény hitből származó kötelezettség is. Jom Kippur ünnepe Izraellel szembeni adósságunkra is utal, arra hogy szeretettel fizessünk neki, és várjuk Izrael számára az engesztelés napjának tökéletes beteljesedését, amely a mi hitünk igazságtartalmának is végső és megcáfolhatatlan bizonyítéka lesz. A mi igazságunk az ő igazságukkal lesz teljes, és mindkettő egymást elfogadva képes realizálni az elhívását az Úrtól meghatározott menetrend alapján.

 

Részlet Németh Sándor Izrael és az engesztelés napja c. írásából, hit.hu


                                _____________________________________________

 

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.

rosh-hashana-.jpg

 

Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.”

„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!

Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.

A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

 

 

 

Máté evangéliuma 25. fejezet

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.