Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.04.15

Második München ?


Második München
Nemzetközi kampány Izrael elszigetelésére



Még be sem iktatták a Netanjahu-kabinetet, az Európai Unió és az Egyesült Államok máris figyelmeztette Izraelt: ha a zsidó állam nem járul hozzá a palesztin állam feltétel nélküli megalakításához, diplomáciai elszigeteltséggel kell szembenéznie. Az EU külügyminiszterei az Izraellel májusra tervezett csúcstalálkozót bizonytalan időre elhalasztották, miközben a Hamasszal való kapcsolat lehetőségeit keresik.

Az új külügyminiszter, Avigdor Lieberman közben elhatárolódott az annapolisi nyilatkozattól. Barack Obama azonban Ankarában elkötelezte magát Annapolis és a jövőbeli palesztin állam mellett, továbbá bejelentette: júniusban Izraelbe és a palesztin területekre látogat és megerősítette a „két nép - két állam" elvét.

Izrael nem az Egyesült Államok 51. tagállama - jelentette ki Gilad Erdan likudos környezetvédelmi miniszter Obama ankarai nyilatkozatára.

Lieberman szerint azonban az annapolisi közös nyilatkozat nem köti az izraeli kormányt, mivel ezt a szándéknyilatkozatot a konferencián a két küldöttség nevében George Bush amerikai elnök olvasta fel. A deklarációban mindkét fél kifejezi abbéli szándékát, hogy intenzív tárgyalásokat folytatnak. Olmert és Livni azonban képtelen volt megállapodni Mahmúd Abbásszal, mert az utóbbi ragaszkodott ahhoz, hogy a palesztin állam Jeruzsálem fővárossal való megalakulásán kívül négymillió palesztin a zsidó államba térjen vissza, és ott telepedjen le.

Az EU külügyminiszterei Prágában munkaebéden találkoztak, ahol  úgy határoztak, hogy addig befagyasztják az Izraellel való kapcsolatot, amíg az új miniszterelnök, Benjamin Netanjahu nem kötelezi el magát a palesztin állam feltétel nélküli megalakítása és a „két állam"- megoldás mellett. Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter kijelentette: „Nem történik addig haladás Izrael és az Európai Unió kapcsolatában, amíg az izraeli kormány világossá nem teszi az álláspontját a palesztin államról." Ez azt jelenti, hogy nem kerül sor a májusi csúcstalálkozóra, hacsak Izrael meg nem hajol a palesztin állam megalakítását sürgető európai követelés előtt.

Közben pedig Svédország, Svájc és Nagy-Britannia igyekszik javítani a Hamasszal való kapcsolatokat. David Miliband brit külügyminiszter néhány hete nyíltan a terrorszervezettel való kapcsolatfelvételre buzdított. Franciaország Gilad Salit elrabolt izraeli katona kiszabadítása kapcsán próbálja meg elérni, hogy kapcsolatokat építsen ki a Hamasszal. Karel De Gucht belga külügyminiszter is nyíltan arra szólította fel Európát, hogy létesítsen kapcsolatokat a Hamasszal.

Tony Blair közel-keleti főmegbízott is figyelmeztette Netanjahut: „Nincs alternatívája a »két állam« megoldásnak, csak az egy államinak. És ha ez utóbbi valósul meg, akkor abból nagy harc lesz."

Szaeb Erekat palesztin főtárgyaló cikket írt a Washington Postba, ahol úgy fogalmazott: „Netanjahu radikálisabb, mint a Hamasz." Erekat azt követelte, hogy Amerika legyen elfogulatlan közvetítő, és kezelje egyenlő mércével Izraelt és a palesztinokat. Mahmúd Abbász, a Fatah vezetője bejelentette, hogy bojkottálja a Netanjahu-kormányzatot, ha nem áll be a sorba.

Mi a mostanában kulcsfogalomként emlegetett „két állam" - megoldás? A fogalmat a PFSZ alkotta meg. Eredetileg nem arról szólt, hogy legyen-e palesztin állam vagy sem, hanem hogy elfogadják-e a palesztinok a zsidó állam létezését. Izrael 1993-ban az oslói megállapodásokkal indult el a PFSZ álláspontja felé vezető úton. Első alkalommal 2004-ben fogadta el a „két állam" megoldást, amikor fenntartásokkal ugyan, de helybenhagyta a közel-keleti békemenetrendet (road map). Az elfogadás azonban nem volt feltétel nélküli. Mind a road maphez fűzött 14 értelmező fenntartás, mind pedig Ariel Saron akkori miniszterelnök nyilatkozatai egyértelművé tették, hogy Izrael csak abban az esetben hajlandó elfogadni a palesztin államot, ha a Palesztin Hatóság minden terrorszervezetet felszámol a palesztin területen, beleértve a Fatah terrorcsoportjait is. Ez azonban mind  a mai napig nem történt meg.

A Saron-kormány szerint a palesztin állam legitimációja nem Izrael, hanem saját cselekedeteinek a függvénye.

Condoleezza Rice akkori külügyminiszter méltatta az annapolisi formulát, mert az nem tartalmazta, hogy a palesztinok számolják fel a terrorszervezeteiket, mielőtt az állam megalakul. Ezzel a békefolyamat céljává nem az izraeli-palesztin béke megteremtését, hanem a palesztin állam megalakulását tette.

Elfogadva az annapolisi „két állam" - formulát, az akkori Olmert-Livni-kormány 2007 novemberében beleegyezett, hogy Izraelnek el kell fogadnia a PFSZ-t, annak magatartásától függetlenül, ha azt akarja, hogy a nemzetközi közösség elismerje őt.

Európa és az Egyesült Államok, valamint a regionális szereplők az Obama-kormány megalakulása óta világossá tették, hogy Izrael nemzetközi jogállása attól függ, hogy létrehozzák-e a palesztin államot, tekintet nélkül arra, milyen vezetés áll az élén. Ha Izrael nem fogadja el a Hamasz vagy a Fatah irányította állam létezését Júdea, Szamaria, Jeruzsálem és Gáza területén, akkor nemzetközi szankciókkal kell szembesülnie.

Erre mutatott rá a felháborodás, amelyet Avigdor Lieberman az annapolisi formula elutasításával kiváltott. Pedig Lieberman semmi sértőt nem mondott, csak azt, hogy Izrael nem fogad el egy palesztin terrorállamot. Lieberman szerint a sorozatos engedmények kárt okoztak Izrael nemzetközi jogállásának. „Nincs még egy ilyen ország, amely ennyi engedményt tett ellenségeinek. Izrael területének háromszorosát engedte át. Mégis Izraelnek a hatnapos háborút követően és nem az oslói engedmények után volt erős a nemzetközi státusza" - nyilatkozta az új külügyminiszter.

Hatvan évvel ezelőtt a nyugati szövetségesek, köztük Nagy-Britannia és Franciaország, a müncheni konferencián beleegyeztek Csehszlovákia feldarabolásába, hogy kielégítsék Hitler területi igényeit. Daladier és Chamberlain jóleső elégedettséggel tértek haza: megmentették a békét. Tudjuk, hogy mi következett utána.

Saron 2001-ben közölte egy hasonló szituációban George Bush elnökkel, hogy Izrael nem lesz második Csehszlovákia. Ma ismét hasonló helyzettel kell szembesülnünk. Az Obama-adminisztráció és az EU vezetése mindent elkövet, hogy az egykori brit mandátum területének egy részén egy agresszív, terrorista államot hozzon létre azért, hogy Daladier és Chamberlain módjára ők is megmentsék a békét. Ehhez még Netanjahunak és Liebermannak is lesz egy-két szava.



Hechs László 2009. április 10.-i írásából

 

A mappában található képek előnézete Obama és Netanjahu